1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az õ ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 kete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - a magam szõlõjét nem õriztem.
7 ndd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jõjj ki a nyájnak nyomdokain, és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 épek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstbõl csinált gyöngyökkel.
12 Mikor a király az õ asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tõlem.
13 lyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 int] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, [olyan] nékem az én szerelmesem.
15 é, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.
16 é, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, és a mi nyoszolyánk zöldellõ.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.